Goszthony Máriára nagy hatással volt a ferences lelkiség.
Assisiben megismerkedett P. Giovanni Principével a ferences rendház gvardiánjával, és lelkiatyjául választotta, általa ismerkedett meg Szent Ferenc tanításaival.
Olaszországi tartózkodása alatt elkészítette a Basilica di S. Chiara korpuszának hű másolatát. Ez a kereszt a San Damiano templomban volt egykor, amely előtt Ferenc imába merülve meghívást kapott a szerzetesi életre.
Mária hazatérve családi birtokukra szerette volna a keresztet tető alá helyezni az út mentén. Majd újabb gondolata támadt hogy a kastély parkjában felépítteti az Assisiben levő Porciunkula kápolna mását, Szent Ferenc tiszteletére fogadalomként és a Szent halálának 700. évfordulója alkalmából. A kápolnát 1923-ban kezdték építeni Gyáros László pécsi építész tervei alapján.
Miután az építmény elkészült Mária visszatért Toskánába, hogy freskófestészeti technikákat tanuljon. Megihlette és mély benyomást tett rá Giotto, Pinturicchio, Fra Angelico és Cimabue művészete. Hazatérve közel egy évig tartó kitartó munkával és művész barátai segítségével kifestette a kápolnát az általa kiválsztott olasz freskók másolataival, melyeket egyéni koncepcióban elrendezve és sajátos motívumokkal díszítve a padlózattól a mennyezetig beborították a falakat. Ezzel egy olyan egyedi alkotást hozott létre, amely egyedülálló megjelenést kölcsönöz a kápolnának. A színek és falfestmények révén nem véletlenül nevezték a Magyar Assisinek ezt a helyet. A kápolna falait díszítő freskókról bővebben itt olvashat.
Mária versbe szedve írta meg a kápolna építéstörténetét a História sacelli Bardibükkiensis Annus sanctus MCMXXV című könyvbe.
A kápolnát az 1925-ös szentévben Rótt Nándor veszprémi püspök szentelte fel ünnepi mise keretében.
P. Principe közbenjárására XI. Pius pápa a Sacra Congregazione della Indulgenze 1925.november 11-én kelt 7366/’25 számú dekrétumában a kápolnát a Porciunkula búcsú kiváltságában részesítette, melyet augusztus 2-án vagy az azt követő vasárnapon tartanak.
Az első búcsú 1926. augusztus 7-8-án volt.
Hamarosan a Dunántúl egyik nevezetes helyévé vált Bárdibükk. 2-3000 ember zarándokolt ide minden évben. A búcsú alkalmával terített asztalokkal várták az ide érkezőket és a szegények között pénzadományokat osztottak ki. A helybeliek büszkék voltak a „magyar Assisire”, ahogyan ők nevezték. Szívesen tartottak itt első áldozást, esküvőt és az elhunytak emlékére- és lelkiüdvéért gyászmisét, nemcsak a család tagjai, hanem a környék lakossága is.
Sajnos a múlt század politikai és társadalmi változásai a Kápolna sorsára is hatással voltak. Az őt körülvevő lelkiségre és fizikai állapotára is az elhanyagoltság, az elhagyatottság volt jellemző az elmúlt évtizedekben.
A Kápolna jelenleg magántulajdonban lévő birtokon helyezkedik el. A tuljdonosok szívügyüknek tekintik a Kápolna emlékének megőrzését és céljuk, hogy ez a csodálatos épület ismét régi fényében ragyogjon.
Ez egy csodahely, ahol a fák alatt és a madarak énekébe burkolózva Szent Ferenc szellemisége minden ide látogató embert megérint és érezzük lelkünkben a természet és Isten szeretetét.